Utazás a haza szemszögéből

„Mindegy, kik beszélnek hazád nevében? Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat, a haza nevében beszélni? Te hallgass hazádra. Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri.” (Márai Sándor: Füves könyv - részlet)
Márai Sándor Füves könyv című könyvének 200. fejezete a hazához való viszonyulásról, a feltétlen hazaszeretet fontosságáról, így a hazának szentelt életről szól. Szerinte a hazáért tenni kell, és ezért nincs jogunk elvárni semmit. Márai gondolataival teljes mértékben azonosulni tudok. Ez a hazához való ragaszkodás vagy hűség nem keverhető össze az elszigetelődéssel. A mai világban a haza érdekeit nem képviselhetjük az ország határai mögé húzódva, egy elefántcsonttoronyból. Bár a hazánkért kell élnünk, de ez nem zárja ki az együttműködést, sőt inkább megköveteli azt. Ennek legfőbb okai az európai integráció és a trianoni békediktátum. Törekednünk kell mind a környező, mind Európa más népeivel való harmonikus együttélésre.
A mai fiatalságnak sok lehetősége van a kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás tekintetében, akár több ezer kilométeres távolságok esetén is. Ebben mi, Nagysanyisok még jobb helyzetben vagyunk, mert a Comenius, ezután az Erasmus+ a nemzetközi, míg a Határtalanul a nemzeti kapcsolatokat segíti elő.
Én személy szerint több ilyen projektben is részt vehettem. Ezeknek a heteknek nem az a céljuk, hogy Európa jövőjét, a nemzetállamok gondjait ott és akkor megoldjuk, hanem, hogy megismerjük egymást, és szerintem ez a legjárhatóbb út az integráció felé. Az ismeretlentől eredendően félünk, ezért a megismeréssel lehet a legjobban nyitnunk egymás felé.
Két Comeniusos projekten voltam. Az egyik az előítéletek leküzdése, a másik a népek közti hidak kereséséről szólt. Bár pont azokat a célkitűzéseket, amikre létrehozták őket, nem teljesítették, például a görögökről bebizonyosodott, hogy igazán szeretnek sziesztázni, és ezt a munka rovására is szívesen végzik, még ezek ellenére is előremozdította a népek közti közeledést, és így a haza ügyét is.
A hat nemzetközi és négy határon túli utam a gimnáziumi éveim legemlékezetesebb napjai közé tartoznak. Rengeteg barátság és élmény született ezeken a kirándulásokon. Mindig boldog szívvel gondolunk vissza a csehországi evésekre, a franciaországi kajakozásra, a kappadókiai utazásra vagy éppen a hollandiai együtt éneklésre. Ezek tükrében és visszaidézve Márai gondolatát azt kell mondanom, a haza érdeke mindenféleképpen az ilyen eseményekkel egyre közelebb kerül a hőn áhított célhoz...

Varga Bendegúz